villogó középszer halpénzei.
csörög a zsebben, vagy csak verdes,
okos mobilok, néma, fifikás rezgőfunkciói.
megelégedéstől tompult kockaélek. üvegfóliák
alatt érik a koraitavaszi fürtösparadicsom.
az igazság az, ami ki-bekapcsolható.
esténként töltőre dug a közakarat.
az az igazság, jobb megtermelni magadnak
a primer valóságot. megráz, ahogy ontja
zöldségét a tömeg, reggeli piacokon.
akiket elér a pletyka, sértett dühből
energiát termel, majd visszaáramoltatja
a közös hálózatba.
napelemes asztallapoknak dőlve isszuk
a csapolt kőbányait. két korty között
a fürtös hazaira gondolok,
„megöntözlek rózsavízzel!”

***

villogó középszer halhatatlansága.
fütyöl a zsebben, vagy csak verdes,
okos papagáj, fifikás csípőfunkciókkal.
megelégedéstől kopaszodó csirkelárma.
megkopasztva üvegfóliák alatt,
lúdbőrző koraitavaszi fürtösparadicsom.
az igazság az, bármit megvehetsz kilóra,
amire rábólint a szerda reggeli őstermelő.
az az igazság, torkig vagytok a franciásan
megkötött színes sálaktól, és fuldokolok
a nagyvárosi ősbunkók piperkőcködésében.
itt a nagy borravalókkal csinálsz hülyét
magadból. az az igazság, hogy mégiscsak
egy cipőben járunk mindannyian.
te az övét füzöd, ő meg épp most szaggatja
fel benned a lelket, akár egy tépőzárat,
vagy görcsre kötött műanyagszatyrot,
tele primör áruval! aprópénzért
csókolgatjátok szájon az elárvult másikat.

***
villogó középmezőny koraesti ledvillózása
az útburkolaton. eső utáni éticsigaszlalom.
nyálutak, csikorgó hazai pályakényszer.
mindig magad felé lejtő farpofák hűvösében.
bolyozás könyöklővel ellátott profi feltételek.
idegenek mutogatnak irányt a kereszteződésben.

térkép e prizma, hazai felezősávokon.
gurul a termelői haszon felvásárlói
nyergek alá. az üldözők leküzdhetetlen
tempóban köhögik a port, dörzsölnek
karcos szemeket. aki élre áll, annak
már csak szorongani szabad féktelenül.