Nagy Zsuka
Boldog, szomorú kötet
Kürti László: Alkalmi otthonok
Budapest, Parnasszus Kiadó, 2007. 68 o.

Kürti László első kötete 1999-ben Félszavak címmel látott napvilágot még Kovács László néven, második kötete a névváltoztatás után, 2003-ban jelent meg Akvárium címmel. Ha Kürti László harmadik, új kötetét a kezembe veszem, groteszk módon ötlik szembe a vizuális ötletgazdagság hiánya. Az esztétikai élmény lehangoló. Barna tónusú borító, közepén egy lelakott emeletes háztömböt mutató fotó. A költészet becsempészte magát köznapjainkba, és közeli képeket, felvételeket készít, fotóz esendő életünkről. Nyomasztó látvány. De hogyan is lehet felemelni azokat a küzdéseket, empíriákat, a szürke szín minden spektrumában virító közönyöket, tényeket, amelyek fojtogatnak minket minden egyes nap? És fel kell tenni az unosuntalan újra felmerülő kérdést, vajon a ma embere miért vesz le a polcról egy verseskötetet? Azért, hogy folyton és újra szembesüljön azzal, milyen kilátástalan a helyzete? Ha az olvasó beletekint a kötetbe, vagy elolvassa azt, értelmezhetővé válik a kötet külalakjának taszító hatása, főleg ha a könyv címét is hozzáolvassuk: Alkalmi otthonok.
Kürti frappánsan egy szókapcsolatba tömöríti az életünkön átvonuló átmenetiséget, lelkünk összkomforttalanságát. Nincs, nem lehet egy biztos pont, egy biztos hely, egy biztos múlt, jelen, és biztos jövő. Mindenki, mint „Koldusok közt egyetlen hajléktalan”, úgy éli meg az emberi létezés örökös változásait.
Hol a lakóhelyünk változik, hol a vágyaink és annak tárgyai és tájai, de van úgy, hogy egyszer csak felnövünk, és minden megváltozik körülöttünk... És mégis az életünk privilégium, ahogy Kürti rövid versének címe sugallja, privilégium a meg nem születők mellett, a halottak és az apró örömök miatt. Mégis, kiváltságos dolog élni. „Nem alkudozom/ s nem remélek. / Élek figyelmesen. / Mocskos, zsíros ruhám, hajam. / Koldusok közt/ egyetlen/hajléktalan.” (Privilégium) A kötet címének első szava azonos alakú szó. Jelentheti azt a szóalak, (a már említett jelentésmezőben) hogy valami átmeneti, változékony, csak bizonyos időközönként interpretálható, és jelentheti azt is, hogy ünnepi, ünnepélyes, kivételesen előnyös dologról van szó. Ha a borító direkt módon rémisztő hatását nem feledtük, akkor tisztában vagyunk vele, hogy a költő semmi ünnepélyeset nem akar közölni velünk, inkább dokumentalista módon jelentéseket küld köznapjainkról, saját köznapjairól. A cím és a borító kontextusában — a kötet egészén végigvonuló iróniával — a középkor világképe jut eszembe, miszerint ha az ember a földi életben nélkülöz, akkor a túlvilágon gazdagság várja. Mert hiszen ilyen betonvadonból kikerülni, váltani — amelyet a fotó mutat nekünk — elég utópisztikusnak tűnik. Így maradhatunk a piszkos, elhasznált, termeszvilágban gyártott nyolcadik emeleti álmoknál. Nincsenek trópusok, sem poétikai, sem földrajzi, sem utazási szempontból. Ilyen Kürti harmadik kötete, realista pontosságú strófáiban, egyszerre van jelen a
gúny, az irónia, a nihil, a spleen, a játékosság és a megrázó, kemény, szókimondó, kevés költői képpel, sok alakzattal, vallomásokat, számadásokat, helyzetjelentéseket tartalmazó sorokkal. Kürti különböző lírai hangnemeit a szabadversek mellett versszakokba szedett rímes sorokba formálja. Szereti az alakzatokat, a rímeket (ezen belül leginkább a páros és a váltórímeket) az alliterációkat, a felsorolásokat, az ellentéteket, a költő jelzőket. Ritkán használ költői képeket. A kötet első verse, a Költözködöm című vers. A váltórímelésű öt, négy soros strófából álló mű fölényeskedő gesztusával, a kiábrándultságot megfogalmazó szövegek közé tartozik. Tudatosan hanyag stílusú soraiból csak úgy dől a közöny és a nihilizmus, a lelki kozmopolitaság megannyi jellemzője. „Aki engem útra indít / jobb ha utánam se néz / dolgom helyén ami virít / nem rőköny és nem penész / mert ma inkább/ nihilista / vágyaim közt kutatok/ oda gyűjtök minden kurvát / s jó szándékú vén papot.” Mintha a vágáns költészet bukkant volna fel ezekben a sorokban. Az átmenetiség fogalma itt egyértelműen ironikus jelleget ölt. A Költözködöm az egyetlen vers, amely nincs ciklusba sorolva. Kürti Alkalmi otthonok című kötete három ciklust különít el. Az első ciklus, a Kék szirup címet kapta. A Költözködöm című versben szerepel ez a szókapcsolat., innen is lehet értelmezni. A költők már régen nem, prófétaként akarnak tetszelegni, önmagukat is ironikusan szemlélik. Ez az az irónia, gúny,mellyel a kötet írója is kapcsolódik a körülötte lévő tárgyakhoz, ideológiákhoz, ez az a stíluseszköz, és egyben egyfajta érzelem, amellyel értelmezi, ábrázolja és megéli a világot. Ezzel az iróniával jellemez minden elméletet, tézist, amelyek szétfolynak az időben, de ragacsként, lemoshatatlanul ott maradnak az ember dolgain, a gondolkodó beleragad saját ideológiájába, és mint légypapírból, nem tud kikecmeregni belőle. „Léthez gyártott elméletek, / mint cukrozott kék szirup, / vastollammal utolérek/ vad ördögöt, rossz fiút.” ( Ez a fajta gúny, irónia, játékosság jellemzi leginkább a mai fiatal magyar irodalom egy széles rétegét is pl: Király Levente, Hollósvölgyi Iván, Payer Imre, Karafiáth Orsolya,Kiss Judit Ágnes költészete.) A könyv másik két ciklusa a Kiművelt halál és a Használati utasítás. A különböző blokkok
címei jól lefedik a kötet verseinek témáját, de az egyes versek látványosan kilógnak a három szerkezeti egységből, diaszporikusan kimutatnak más-más ciklusokba. Az egyes egységekben szétszórva találhatóak meg az elmúlással, a halállal, a kiszolgáltatottsággal (kórházi élményekkel) kapcsolatos művek, amelyek logikailag a Kiművelt halál című részbe sorolandók. (Hajnali vendég, Lélekben-virágzó, Torzulat,Még egy kérdés, Átváltozás stb.).Minden ciklusban található használati utasítás a hét minden napjára, olyan értelemben is, hogy a költő a versével segíteni (használni) akar az életet elviselni pici gúnnyal, fanyar humorral. Vagy úgy is értelmezhetőek az egyes ide illő alkotások, mint leírások, naplószerűen, felsorolásszerűen megmutatják nekünk, hogyan
zajlik egy nap. Mintha alkatrészeket sorolna fel egy útmutatóban a versek írója, mintha egy elektronikai műszert raknánk össze, pedig egy létező emberi problémát boncolgatunk. Másszor pedig egy eszközhöz hasonlítanak az élő emberi kapcsolatok. (Bontható kapcsolat, Komodor ’84 kontra notebook, Fair play, Használati útmutató). A Kék szirup szimbolikus, ironikus negédes ideológiáját reprezentáló szövegek is mindhárom tagolásban megtalálhatóak. (Költözködöm, Freidrich gicscse, legvalóbbvers stb.) Kürti könyve tele van keserédes és letargikus sorokkal, még akkor is, ha a játékosság a mondanivalók fontos eszköze, ott bújik a rezignált lelkiállapot, a lemondó mélabú. És a sorok között, mögött és végén is bújócskázik velünk az érzékenység és mélység, melytől igazi lírikussá emelkedhet egy versíró ember. Például az igazi lelkiismeret-furdalás a test önző, csak önmagáért való vágyai miatt. („Van úgy, hogy a testem csak egy gyóntatófülke. / Vallani úgy szoktam benne szótlanul, Isten sem képes hallani…Gyúrt izmaim sorsa magány,.. / Megriad harang ha / kondul, mindig. A lélek furdalja.”) A lélek és a test templomában, hol a testnek, hol a léleknek mondunk el egy imát, és igyekszünk mindkettőnek a bőség kosarával áldozni oltáraik előtt. Leginkább Kürti rövid verseiben találhatunk ilyen pontosan, a léleknek egyértelműen „megfogható” sorokat. Ezek a rövid versek nagyon kifejezők, néhány sorban érzékeltetik a lírai én otthontalanságát. (Templom, Adóságom, Hajnali merengés, Séta, Mélypontok éjszakája, Négy sor, Négysoros, Kóbor állat, Tárd ki karmád stb.) A lírai én az önámítás sorai helyett dokumentálisan vetíti elénk az ’elkurvult mindennapok’ diafilmjeit. Hol, mint költő jelenik meg munkanapjaiban: „Félálomban, félébren, versen nyammogok, trópusok és formák: alkalmi ablakok, nem ajtók világok közt, reggelre kiderül a legszebb verssorról is, hogy félig sikerült.” Hol, mint átlagember vérzik el a létezés szürke színpadán: „Vagyok én is bűnös kincse istennek: fia. / Kocognak napjaim, hitem zörög, kolomp. …/alig izgat tévés, pap, miniszter gázsija. / Tudtam, ha csaltam: sikerem az mind csak félsiker . / És szíve, vére kell legyen, ki szívből vérzik el”. És míg a Templom című versben bántja fiatal izmos testének, és sérülékeny, tiszta lelkének Janus-arca,most gúnyosan, fájdalmasan kiált fel: „Üres a test, a lélek, jaj, visszaváltható”. Egyértelműen és pajzánul (játékosan és ironizálva) csak a Ballada a szegény férfiakról című versben billen át a mérleg a test, és az ösztönök javára. A lírai én mint civil foglalkozást űző ember is megszólal, például a Hajnali vendég című versben (mely megrázó sorokat rejt a vers végén a rákban meghalt nagymamáról)máskor pedig mint kapcsolati krízisben lévő férfi vall.(Mélypontok éjszakája, Szerelmi dilemma, Szivárgó, felett) Ezeken az érzelmeken túl és mellett, a költő mindent leltárba vesz, felsorol, lejegyez, mintha egy vásárló lenne az ihletek és múzsák hipermarketjében, ahol egy cetlivel a kezében járkál, melyre feljegyezte már alkalmi otthonában, hogy mi is kell a verséhez. Tárgyak, névszók, leginkább főnevek mindenütt. Néhány versben gúnyos korfestés. (Anno egy pap, Használati útmutató, Futás idegen tollakkal,Most mondjam?, Dohányzásra kijelölt terület ). A kötet több versének szervező elve, az önön, saját életnek a leltár és a számadás aspektusából való szemlélete, tele test-és lélekjelentéssel. (Emlékeztetve Kosztolányi Dezső több versének hasonló megoldásaira.) „Ma nincs hiányom semmiben, esetlen féljózan vagyok. / Úgy képzelem, lesz még ilyen, / hogy szesz, vagy fű, ártó zajok…Van kábeltévém, videóm, / farmer, ha kell szép öltönyöm is./ viselhető napi melóm, / nincs, ki belém törölközik” Kosztolányi Boldog, szomorú dal című művének parafrazált változatát olvashatjuk az utolsó két strófában. (Érdekes, hogy több fiatal alkotó
nyúlt hozzá ehhez a vershez, például Lackfi János Lavina-dal, Nagy Gábor Bosszús , közönyös dal. A különbség az, hogy Kürti versében ’betétként’ szerepel az átirat.) Hasonló témában és aspektusból íródott az Aki szabad című vers A lírai én a birtokvágy kontextusában szemléli a saját életét, általánosítván az
egyes emberre is: „Szobámban , kényszeredett börtönömben, / szálkás priccs helyett bőr barokk fotel, ...Birtokolni autót, óceánt, eget. / hagyni, hogy a világ fösvényként halmoz tárgyat, tájakat, s mint eltűnt aranyát mondhatni grátisz, / halállal, mindez semmivé apad.” Az otthon kellékei sok versben megtalálhatók. Kürti számára nagyon fontos a ’szobányi táj’, a fotel, az ágy, az ember mikrokörnyezetének kényelmi eszközei ’egy széken, egy ágyon, egy asztalon, egy polcon’ (Ratkó József Egy ágyon, egy kenyéren című versének sorait csempészvén be a sorokba). Kürti költészetében számottevően fontos
tehát, az otthon intim hangulata a maga felszereléseivel együtt, de mégis mindig valamiféle nyugtalanság, valami ellentét, hiányérzet kúszik a strófák közé.Hónapok óta várok/ egy széken, egy ágyon. / E kényes rabság mozdulatnyi szabadság…. A szoba körülöttem a nyugalom, az otthon, / te úgy nevezed: / feslett kényszerzubbony.” A rabság-szabadság, a nyugalom, otthon-feslett kényszerzubbony ellentétes alakzatai szintén a Kosztolányira jellemző elégedetlenséget fejezik ki. A kötet több különleges és meghökkentő verset tartalmaz. A versek írója a maga puritánságában, tényközlő stílusában átborzongató. Leginkább azért, mert, nem cicomáz, hanem az arcunkba vág, természetes prózaisággal, katarzis, világfájdalom nélkül, bágyadt közönnyel, olyan játékosan, mint például a Kemo-terapeuta című versben, amelynek már a címe is játékosan kicsavart, ezért lesz olyan megdöbbentő és különös.
Egy halálos betegségben szenvedő ember kórházi kezelését mutatja be, egyes szám, első személyben: Lila palack, / sárga palack, / kék palack, /élet van ott/ amerre haladsz/ nedved a csőbe, / csöpög a csőbe, / egymagam én is, / egymaga én is, / egymaga ő is./ Nyomás alatt/ sápadt az arcom/ sápad az arcom / nem nagy ügy. Karikás szemem/ mert ez kell e harcra / így marad. / fekszem az ágyon, / ma nem kell épp hánynom. Nagy űr . Másik különös vers például a Fair play című. Kürti úgy beszél szerelme melléről az első sorokban, mint fizika órán egy testről, de a vers mégis tele van érzelemmel, nője testének szeretetével, pedig a nő egyik mellén „tizenkét centis heg”. („Szerettem: szebb volt nekem a másiktól / -nem mintha hiba lett volna a jobbal - / mégis alakja, tömege, / eredési és tapadási pontjai, / a közöttük lévő türemkedőn / kitöltött maximális tenyér-felület…Csókolgattam magán-és közszemérmetlenül, / …mindig részre, arra a gyönyörű részre, hajlón.”) Kürti verseinek jelentésmezői nagyon szélesek, direkt módon kitágulnak, mint a pupillák, vagy
mint a háromdimenziós képek. Látszólag egy teljesen mindennapi cselekvésről, dologról ír, aminek egyáltalán semmi köze, ahhoz, amit végül is üzen nekünk. Például az (Ahogy a vizet törlöm fel…) című alkotás egész egyszerűen azt írja le, hogyan mossunk fel a padlót. Ebbe a monoton munkába csempészi be mondanivalóját, miszerint a napjaink olyan sivárak, és kötelező feladatokkal terheltek, mint egy felmosás, és olyan elhasznált a lelkünk és úgy fulladozik, mint egy felmosórongy mosóvízben. A kötetmottója is lehetne a Tapétázás című vers idézete:>>Bármely szó alkalmas a rögzítésre.<< Vagyis bármiről lehet verset írni, bármiből lehet líra. (Ha azt mondom: falióra. / Vagy: fényes szög a falban./ esetleg ingaszerelem. / Vagy: gyapjú finom, meleg.
A lírai én azon töpreng, hogy kinek mit is jelent ugyanaz a szó.Mit jelent egy juhásznak, két perc.” Több mint egy ibolyás pásztoróra?/ Esetleg kevesebb, mint kimondani: / nádsíp” Érdekes, hogy a kötetben egyetlen egyszer eme vers utolsó versszakában jelenik meg a kötet címe, az alkalmi otthonok kifejezés. Mindez azt is jelentheti, hogy nem csak életünk átmeneti és változó, de a szavaink is, amelyeket kimondunk, amelyeket használunk. Kürti László kötete egyenetlen és a széles olvasóközönségnek kevésbé értelmezhető verseket is tartalmaz. Vannak olyan versek amelyeket, csak olyan műkedvelők érthetnek
és élvezhetnek igazán, akik a különböző alkalmi irodalmi projektekben vesznek részt és ismerik azok feladatait. (Passolini hetero tévelygései, Belcantora várva, Ki Ver izmon?, A tízéves Parnasszusra stb.) Ez természetesen nem nagy baj, de érzésen szerint sokkal jobb versei is vannak a szerzőnek ezeknél a „megcsinált” verseknél. Szerencsésebb lett volna kevesebb ilyen témájú verssel megtölteni a harmadik kötetét. De ugyanakkor a kötet tele van igazi lírikust megismertető versekkel, mint témában, mint mélységben, mint formában, mint játékosságban. A kötet értékei mellett egy igazi meglepetéssel is szolgál a
kiadó az olvasók számára. A könyv végén megbúvó parányi papírtokban egy kis cédé található, melyen Kürti László mellett, Kovácsné Kiss Csilla mondja a költő verseit. Kürti László harmadik kötetével nagyon közel engedi magához az olvasót. Életének, mindennapjainak tárgyait, dilemmáit, a körülötte lévő világról alkotott sajátos stílusban olvasható vallomásait, véleményeit önti versbe, teljes mértékben igazodván a mai fiatal költészet azon alkotóihoz, akik a gúny, és az irónia stíluseszközeivel (érzékenységével és játékosságával) dolgoznak. Kínosan közel hozza a szürke malmok kerekeivel való küzdelmeit, a „mindennapi túlélés lövészárkaiban…a valóság berepedezett lencséjének hártyás idegein” kutatja „létünk szivárgó és feslett színeit, formáit, / szagtalan mindennapjait”. Kürti Lászlónak immáron sikerült Gacsaj Pesta földjéről betörni a fővárosba.