(biomimetika)

ez a neve, a gyerek egy ilyet
szeretne kapni valami különös
hóbortból, de az otthoni akvárium
bármennyire is négyszázötven
literes, a dél-amerikai sügérek
legelőbb és garantáltan lerágnák
a lábait. igen, a lábaival kezdenék,
és hiába köti bármiféle mitológia
az újjászületés istenéhez ezt a pucér,
gőteszerű kétéltű állatot, mégis
lehetetlennek tűnik a napos egereket
is egyben nyelő halaim között
az életben maradása. viszont
a vízikutyáknál bekapcsolva maradt
egy enzim, amit jelenleg mi, emberek
saját bioszunkból elveszítettünk. holott
már lemásoltuk a cápák bőrének
szerkezetét a fürdődresszek, hajó-
és repülőgép-bevonatokon alkalmazva.
eltanultuk a bogarak kitinjének fénytörő
képességét az autófényezés területén.
ahogyan a bogáncstól a tépőzárat,
a denevértől, delfinektől az ultrahangok
és szolárok használatát. gekkóktól
a ragasztó nélküli száraztapadást,
pókoktól az extrém erős, rugalmas
selyem használatát, halaktól a drónrajok
együttes mozgásának módszerét.
csigáktól az ütésálló felszerelések
és sisakok gyártását, méhektől
a sejtstruktúrát az építőiparban.

a kisgyerek egyik legmeghatározóbb
tanulási módszere a megfigyelés.
a vízikutyák a végtagjaikat
több millió éves evolúciós mintázattal
tudják visszanöveszteni, amit nagyon
sok megfigyeléssel talán elsajátíthat
a gyerek, hiszen ebben az életkorban,
ha jól figyel, még bármi megtörténhet,
talán még az is, hogy visszanőnek a szárnyai.