bár kifordulhatnék gyomormód,
mint héjából a kagyló, szaglani daccal
a felposhadt öröklétbe. murvás
szerpentinen, ahol hetekig senki sem
jár, de a tetemszag messziről jelzi
a véget. elég csak kifordulni az ajtón,
mennynek küszöbéről a margaréta
zsúfolt teraszára. ott hagyni csapot-
papot, le se bandázni szentekkel,
de cinkosan előre rendelni az érkező
törzsvendégeknek. semmiképp nem
beletúrni a napimenüs, paradicsom
szószba. de citromot csöpögtetni
a frissen rendelt kagylóra, és önkéntelen
engedni, hogy összehúzza az eleven húst.