az októberi hétvégén gombászó család
egy vérszomjas emut fedezett fel
a mecsek erdejében. nincs ebben semmi
meglepő, a családok már csak ilyenek,
gombászni járnak a színes őszi lombok
alatt. a világ második marhanagy
madara ott kaparászott a fonnyadozó
avarban, majd fenyegetőleg, széttárt
kacska szárnyaival, zsiráfhosszú nyakával
igyekezett még hatalmasabbnak tűnni.
a rémült család felé csattogtatta
dinoszauruszokat idéző fekete csőrét.
az apa kamaszlányaival előbb hátrált,
majd a gombákkal teli kosarukat
hátrahagyva kimenekült a tisztásra.
mivel a pécsi állatkertben nem tartanak
ilyen madarat, ezért feltételezték,
hogy valamelyik közeli tanyáról
szökött meg az emu. az apa felnézett
az égre, ahol gyülekező darvak
köröztek hosszú vándorútjuk előtt,
és arra gondolt, hogy talán most
van itt a legutolsó esély világgá
menekülni ebből a reménytelen,
vegetáriánusokat megremegtető
délutánból.