reggelre a tükörből rám ömlik az űr.
keresem, hogy az éjjel mit üzent az úr.
nem üzent az ma se semmit, úgy aludtam el,
ahogy konyhaasztalon savanyodik a tej.

nagyüres kenyeremre rászáradt a zaj.
lágyuló szívem meg, kenhetőbb, mint tavaly.
ne követelőzzön csenddel, mikor nem szeret:
tejbe- vajba fürösszön vagy fojtson engemet.