Ahonnan csillár, égbolt
Ahonnan csillár, égbolt
Várj csak! Hogy is volt? Remeg a testem.
Lányt akartam tőled! Vagy egy fiút?
Ültünk egy padon, ősz volt. Kettesben.
Beteg voltál, úgy mondták:" van kiút".
Hogy is? Azt hiszem, mégsem így volt!
Tévét néztünk ágyból, nagy zivatart.
Utókezeltek. Nem féltünk a ráktól.
A sok esővíz, míg élünk, kitart.
Keveset beszéltünk, néztük egymást.
Az a kád víz, mint vödörnyi földszag,
s e szag váza létezésnek, elmúlásnak.
Ezen kívül minden kacatlagos.







