mégiscsak hazamentem néhány napra,
vagyis nem haza— nincs már ott semmim,
de mint teljes életnek cipője, kalapja…
nekem ezek az utcák, cukrászdák, benzin-

gőz, repedt kipufogók falusi traktor zaja.
felújított főtér, a park kivénhedt fái,
…az itt élőknek is megvan a maga baja,
néhány égő pofon, fölszeletelt szalámi.

a család miatt utaztam ide,
látod ott azt az irodai ablakot?
--hány tükröződésnek lettem itt senkije.
nálatok alszom a horpadt gyerekmatracon.

a fiadék már megint mennyit nőttek…
belakták régi cukrászdáinkat az ifjak.
velünk a szülők— más világ volt— alig törődtek,
most meg, ha végeztek, mobilon hívnak.

alig jut eszembe a helyi könyvtár, suli,
színház. régi padokon új emberek ülnek.
már zacskóba szedik itt is a kutyagumit,
kitaposott gyalogút, kint felejtett telefonfülke.