fekszenek fagyottan, törött
lábszárral, beszakadt koponyával.
vagy a szivárványvölgyben lógnak kötélen,
meg jégtömbként ülnek színes ruháikban.
aki mégis feljut a csúcsra egy életre
a mennyből száll alá. aki le is jut élve
annak aranyba foglalják nevét nyugaton.
csak a falusi serpák unják az egészet,
-többszáz esztelen ingajárat. de az instán
mára ők is csúcsrajárnak. oxigénpalack
és málhák nélkül ülnek a fotelben,
csüngenek a neten. már csak a szivárvány-
völgyben lógnak valódi névtelenek,
színes ruháik lemállanak róluk a borotvaéles
szélben. viharok jönnek-mennek.
ők pedig himbálóznak még éveken át
sok-sok követővel a fejük fölött, akár
a pocakosodó serpák az instán.