nagy drámák előtt összezár a függöny,
a királynők magukra maradnak.
bár életük forró, nyitott ablak,
ki fontos volt, mint ágytálat, kiöntöm.

s nem menti meg, de beugrálnak mások:
rossz szerepben, romlott szereplőkkel.
hiába mondja, neki csak ő kell,
másé a szégyen, kínos hallgatások.

árulások után szeretni késő,
de maradhat emlék, némi vigasz:
nincsben látni a királyt, hogy ki az.

rózsás szombatok után örök hétfő.
öröklakásban megvető grimasz,
szép lassan felélnek mindent a bérlők.