ez az a tíz perc, ami végtelenné törik.
a konyhaablakon függöny, a köldökömig
ér. meztelenül várlak, hűvös kis magány.
nem ígérted, hogy jössz. átsétálok a szobán,
eszembe jut a padlószőnyegen,
meg az utcán azt súgtad: ne kínozz, de foglalkozz velem.
de ha eljönnél is, hozzám te nem érhetsz soha,
ne hízelegj nekem, nem vagyok ostoba.

becsorognak folyosónkra autók fényei.
tapéta csikordul, magát tépdesi.

megérkezel végre, elvillansz a fényben.
rád bízom magamból halk időtlenségem.
ringatsz majd! ringatlak, mint szörnyet a tenger,
ne zilálj, ne remegj. vágyakoznod sem kell.