Végre egy nő, akinek a halálában
abszolút vétlen vagyok.
mert eltelt néhány év és végül is,
te hagytál faképnél engem. van még
bőr a képeden ujjal mutogatni vissza?
a halálból nem szokás a vissza.
az más kérdés, hogy én tudom,
s te végleg tudtat: ami hátra van,
garantáltan szar lesz. mert addig
rendben, hogy szabadulni öröm,
és ha muszáj, minden áldott este úgy
játszhatsz szívekkel, mint felelőtlen bakfis.

vénülj meg máshol!- így sóhajtoztam
utánad, és beláttad, hogy van az a bánat,
mi festékkel, családdal sem orvosolható.

nem kuncsorogtál, súlyos volt a bukás,
meghalni sem nagyobb árulás, mint
maradni részletemnek.

üzentek szüleid: nem vagy.
kellett volna veled halni vagy hagyni
téged (hülyén,) magam mellett,
boldogan. nem tanítok átélni utánad
senkit. meghaltál, ezt a sztorit
folytatom, nélküled.